2017. november 18., szombat

Markus Zusak és a Könyvtolvaj

Markus Zusak
A Mini-könyvklub 8 aktuális olvasmánya A könyvtolvaj Markus Zusaktól. Ebben a bejegyzésben a nagysikerű regényről, és a története alapján készített filmről olvashattok.

Markus Zusak 1975-ben született Ausztráliában. Öt regénye jelent meg, ebből kettő lett sikeres, de az igazán nagy hírnevet egyértelműen a 2005-ben kiadott A könyvtolvaj hozta számára, holott ő maga azt hitte, ez lesz a legkevésbé sikeres műve, amit senki nem is fog megvenni. Ennek ellenére a regény végül több mint egy évtizedet töltött a New York Times bestseller listáján, és rengeteg díjat hozott az író számára, aki ezzel a legsikeresebb ausztrál írók közé emelkedett.

A regény megírására szülei történetei inspirálták. Német anyja és osztrák apja ugyanis gyerekként élték meg a második világháborút szülőhazájukban, majd az ötvenes évek végén emigráltak Ausztráliába. Gyerekeiknek sokat meséltek arról, hogy milyen volt az életük Európában, gyerekként hogyan látták az eseményeket, és mivel teltek napjaik. Ezekre a történetekre visszaemlékezve Zusakot megihlette, hogy Európa ezen sötét korszakában is voltak jócselekedetek, és hogy az emberek a legrosszabb körülmények között is találtak szépséget az életben.

A regény alapján készült film plakátja
A történet Liesel Memingerről szól, aki kilenc évesen nevelőszülőkhöz kerül a náci Németországban. Egy jóságos lelkű, barátságos szobafestő (Hans), és egy morc mosónő (Rosa) lesznek az új szülei. Érdekes, hogy Markus Zusak édesapja is szobafestőként dolgozott, és gyerekként ő is szobafestőként képzelte el későbbi, felnőtt életét. A regényben Hans tanítja meg Lieselt írni és olvasni, és mivel Liesel időnként könyveket lop, van is min gyakorolni az olvasást. A bonyodalom akkor kezdődik, mikor megjelenik a háznál egy fiatal férfi, akiért Hans, korábbi ígérete szerint, felelősséggel tartozik.

A regény alapján filmet is készítettek, amit 2013-ban mutattak be. A filmet Brian Percival rendezte, akinek a nevéhez a Downton Abbey című, nagysikerű tévésorozat is fűződik. A film főbb szerepeiben játszik az Oscar-díjas Geoffrey Rush, akit leginkább A király beszéde című filmből ismerhetünk; az Oscar-díjra jelölt Emily Watson; és Liesel szerepében Sophie Nélisse. A főszereplő (Liesel) személyére maga Markus Zusak tett javaslatot a film producereinek, de ezen kívül más része nem volt a film elkészítésében.

Ő maga elégedett az elkészült filmmel, és nagyra tartja, hogy nem egy holliwoodi stúdióban forgatták le, hanem az egész stáb elutazott Berlinbe, hogy ott vegyék fel a jeleneteket. Zusak úgy érzi, hogy ezáltal a filmkészítők tanúbizonyságot tettek arról, hogy tisztelik a történetet, és az adott történelmi korszakot is. A forgatási helyszínre Zusak is ellátogatott a családjával, ahol megismerkedhettek a színészekkel. Sophie-t elragadónak tartotta, Geoffrey Rush pedig a könyvről és azokról a dalokról kérdezgette, amiket a regényben Hans Lieselnek játszik a harmonikán. Olyan sok részletről beszélt neki, hogy végül Zusak azt gondolta magában, "Geoffrey jobban ismeri a könyvet, mint én!". Emily Watson pedig azt mondta neki, hogy az ilyen történetek miatt szeret színész lenni.

A regényhez hasonlóan a film is nagy sikert aratott, 8 díjat nyert, és Oscar-díjra is jelölték a legjobb filmzene kategóriában. Az imdb filmes portálon jelenleg 7,6 ponton áll (a maximális 10-ből).

A film előzetese:


A bejegyzés megírásához az alábbi oldalak szolgáltak forrásként:
Goodreads, imdb, Mindfood interjú, GradeSaver, The Guardian interjú

Kövess Bloglovin-on

2017. október 29., vasárnap

Dorian Gray arcképe

https://moly.hu/konyvek/oscar-wilde-dorian-gray-arckepeRégies, de ma is értékeket hordozó történet a bűnről és a romlatlanságról.

A történetből: Dorian Gray fiatal, ártatlan szépség, aki a festő, Basil kedvenc modellje, ihletének forrása. Dorian azonban hamarosan Basil barátjának, Lord Wottonnak a hatása alá kerül, aki meggyőzi róla, hogy csodálatos fiatalsága tiszavirág életű csupán, és most kell még kiélveznie, amíg tart. Doriant megfertőzi ez a gondolat, és elátkozza Basil festményét, melyen immár mulandó fiatalságát látja. Léha életet kezd élni, és csak egyre mélyebbre süllyed a bűn útjain, miután észreveszi, hogy Basil festménye megváltozott.

Értékelésem: A regény elejével nehézkesen haladtam. Érdekesek voltak ugyan a filozófiai eszmefuttatások a szépségről és a mulandóságról, de kicsit talán túl hosszú volt ez a rész, ráadásul nehezítette az olvasást a régies nyelvezet, és a körülményes, cikornyás mondatok. Ahogy haladtam előre az olvasással, úgy azonban egyre jobban és jobban tetszett a regény. Egyrészt a cselekményleírásoknál már egyszerűbbek voltak a mondatszerkezetek, másrészt pedig beindult a történet. Kicsit sajnáltam, hogy Dorian bűnei félig-meddig homályban maradnak, de valahol tetszik is ez, hogy az olvasó fantáziájára van bízva, milyen szörnyűségeket követhetett el.

A történet vége számomra kifejezetten katarktikus volt, holott valami hasonló lezárásra számítottam. Mégis nagyon magával ragadott. Nagyon erős spoiler: Talán azért, mert amikor rájött, hogy a jó útra térése is önös szándékú, és csak úgy nyerhet igazi bűnbocsánatot, ha felvállalja, és magára veszi korábbi tetteinek terhét, akkor a festménybe döfött késsel szimbolikusan is saját magát szúrta le, hiszen annak a rengeteg bűntettnek a súlyát nem lehet máshogy elviselni, és nem lehet másként feloldozást nyerni alóluk, csak ha saját életének vet véget. Az ártatlan, fiatal éne megszűnt létezni, a bűnökkel terhes, idős mása pedig képtelen volt szembenézni önmagával. Ez legalábbis az én értelmezésem. :)

Ajánlom mindenkinek a könyvet!

Értékelésem: 4 / 5

Jelenet a Dorian Gray (2009) című filmből
Film: Megnéztem a 2009-es filmet (Dorian Gray) egyik este, és szerintem egész jó volt. Nem tudom, miért kapott olyan alacsony pontszámot imdb-n. Úgy éreztem, elég sok eltérés van a könyvhöz képest, de AniTigerrel megfejtettük, hogy a regény két változata (képmása ami az eredeti változat, ahogy Oscar Wilde először megírta, és arcképe a második kiadás, amire Wilde átírta az erős kritika nyomására) nagyon eltér egymástól a végkifejlet indítékait illetően. Egész más hatása van a kétféle befejezésnek. A cselekményben is akadnak eltérések, a film pedig a két verziót vegyíti: van amit az egyikből, van amit a másikból vett át, tehát tulajdonképpen nem is tér el annyira a regény(ek)től. Ilyen szempontból tehát szerintem elégedettek lehetünk vele.

Emellett a mai igényekhez igazították kissé, értem ez alatt, hogy pörgősebb a cselekmény, nem ül le a sztori, nagyon szemléletesen ábrázolták Dorian léha életét, amire a könyvben csak homályos utalások vannak. Itt-ott pedig kicsit (de tényleg csak kicsit) horrorisztikusra vették. Egy teljesen új szálat (szereplőt) is belevettek, szerintem ez mondjuk fölösleges volt, de tulajdonképpen ez se baj. Összességében én elégedett vagyok a filmmel, főleg hogy már tudom, hogy amit korábban eltérésnek hittem, valójában a  könyv másik verziójából származik.

Hasonló könyvek:
Az emlékek őre
Drakula gróf válogatott rémtettei
Szólít a szörny

Kövess Bloglovin-on

2017. október 21., szombat

Oscar Wilde

Oscar Wilde
Ebben a hónapban Oscar Wilde-tól olvassuk a Dorian Gray arcképe / képmása című regényt a Mini-könyvklubban. Ebben a bejegyzésben az író és családja kalandos történeteivel ismerkedhettek meg.

Oscar Fingal O'Flahertie Wills Wilde néven született Dublinban, a viktoriánus korban, 1854-ben, amikor még Nagy-Britannia és Írország egyesült királyságot alkotott. Nemesi családja volt, apja, Sir William Wilde, köztiszteletben álló orvos volt, akit szolgálataiért lovaggá ütöttek, anyja pedig olasz felmenőkkel rendelkező költő volt, aki Speranza álnéven (jelentése: remény) főként forradalmi verseket írt, és az ír nemzeti mozgalom aktivistája volt. Egyik újságcikke miatt, melyben fegyveres forradalomra buzdította az íreket, az újság szerkesztőjét bíróság elég állították. Állítólag Jane Wilde felelősséget vállalt a cikkért, de a bíróságon ezt figyelmen kívül hagyták, és az újságot megszüntették. Jane Wilde harcolt a női jogokért és a nők jobb oktatásáért is.

William Wildne-nak három házasságon kívüli gyermeke született (két nőtől), mielőtt Jane-nel megházasodott volna. Habár a gyermekek létezését igyekezett a család titokban tartani, Wilde támogatta őket a tanulmányaikban. Jane-nel szintén három gyermekük született, két fiú: Willie és Oscar, és egy lány: Isola Francesca.

Dublin 1900-ban (kép forrása: Wikipedia)
William lovaggá ütése után a család sorozatos botrányokba keveredett. 1864-ben Oscar 10 éves korában William egyik páciense, Mary Travers, aki egyben kollégájának lánya is volt, azzal vádolta Williamet, hogy két évvel korábban elcsábította. Mary röpiratokat osztott szét William egyik nyilvános előadásának helyszínén, melyben kifigurázza a házaspárt, és az orvost erőszaktevőként ábrázolja, aki kloroformmal altatja el a női pácienst. Felháborodásában Jane levelet írt Mary apjának, melyben kifejti, hogy lánya hiába próbál ilyen úton pénzt kicsikarni belőlük, nem fog sikerrel járni. A levélre reagálva azonban Mary rágalmazási pert indított Jane ellen, melyet meg is nyert, de kártérítésként csupán egy jelentéktelen összeget ítéltek neki. A per költségei azonban kétezer fontra rúgtak, melyet Jane-nek kellett megfizetni. A per nemcsak a Wilde család jó hírnevét, hanem Mary apjának karrierjét is lerombolta.

Ezután további sorscsapások következtek. Három évvel a per után, a Wilde család kislánya, Isola, kilenc esztendősen egy lázzal járó betegségben meghalt. 1871-ben pedig William két törvénytelen lánya vesztette életét egy Halloween ünnepségen. A lányok ekkor már 22 és 24 évesek voltak. A bál végén a vendéglátó felkérte egyiküket még egy utolsó táncra, ám a lány tánc közben túl közel került a gyertyatartókhoz, és rendkívül gyúlékony anyagú ruhája tüzet fogott. A kitört pánikban a lánytestvér szaladt oda segíteni, ám az ő ruhájára is átterjedt a tűz. Nem lehet tudni, hogy pontosan milyen körülmények között, de végül sikerült a tüzet eloltani, eddigre azonban a lányok már túlságosan súlyos égési sérüléseket szereztek, minek következtében néhány héttel később elhunytak. A tragédiát olyan sikeresen söpörték a szőnyeg alá, hogy csak 70 évvel később derült rá fény.

Oscar Wilde szobra a róla elnevezett Wilde Bar-ban (New York)
(Kép forrása: Food&Wine)
Willie és Oscar a dublini Trinity College-ban tanultak, majd Oscar Oxfordban folytatta tanulmányait. Irodalmi körökben már ekkor kezdett hírnevet szerezni magának. Az esztéticista (a művészi szépséget előtérbe helyező) mozgalom követője lett, haját hosszúra növesztette, szobáját pedig pávatollal, virágokkal és különféle művészeti tárgyakkal díszítette. Az egyetemet elvégezve először Dublinba ment vissza, ahol újra találkozott gyerekkori szerelmével, Florence Balcombe-bal, aki Bram Stoker, a híres Drakula című regény írójának jegyese, majd később a felesége lett. Oscar csalódott volt, és végül Londonba költözött, ahol bátyjához hasonlóan újságíróként dolgozott.

William halála után, 1876-ban szembesült a család a ténnyel, hogy tönkrementek. Három évvel később Jane idősebb fiához, Willie-hez költözött Londonba, ahol elszegényedve éltek.

karikatúra Oscar Wilde-ról a Punch-ban
(kép forrása: Wikipedia)
Londonban Oscar a társadalmi életben ismert személyiséggé vált csípős humora, feltűnő ruhái és ragyogó társalgási készségeinek köszönhetően. Első könyve Poems (Versek) címmel 27 éves korában jelent meg, és jó fogadtatásban részesült. Négy hónapra Észak-Amerikába utazott előadássorozatot tartani filozófiai és gyakorlati témákról (egyik előadása például a lakberendezésről szólt), ám a sikeres reklámozásnak, és népszerű előadásainak köszönhetően végül majdnem egy teljes évet töltött ott. Hírnévre és gazdagságra tett szert.

Oscar Wilde személyét és általában az esztéticizmust is erős kritika illette a sajtóban. Sokat gúnyolták szokatlan viselkedése és piperkőc megjelenése miatt, még karikatúrasorozatot is készítettek róla a Punch című hetilapban. Ő azonban nem bánta, szeretett a középpontban lenni. 1884-ben megházasodott, majd két gyermeke született. Házassága azonban nem maradt boldog, mert Oscar a férfiak iránt kezdett vonzódni.

Első és egyetlen regénye, a Dorian Gray arcképe 1890-ben jelent meg. Ebben a műben foglalta össze a művészet felsőbbrendűségéről, a szépségről, kétszínűségről és hanyatlásról kialakult gondolatait. A művet erős kritikával illették romlottsága és a homoszexualitásra való utalásai miatt. Habár Wilde kiállt műve etikai és esztétikai értékei mellett, egy évvel később kiadott egy hat fejezettel bővített változatot is, melyből a nyíltan romlott és a homo-erotikára utaló részeket kivágta, valamint egy előszót is hozzáfűzött, mely huszonkét epigrammát tartalmazott, olyanokat mint például: "Nincs olyan, hogy erkölcsös vagy erkölcstelen egy könyv. Csak jó könyvek és rossz könyvek léteznek."

Oscar Wilde
Habár a Dorian Gray az egyetlen regénye, írt más elbeszéléseket, esszéket, verseket, valamint színdarabokat is. Sikerének csúcsán azonban Queensberry márkija felelősségre vonta a fiával folytatott homoszexuális kapcsolata miatt. Wilde rágalmazási pert indított a márki ellen, azonban az előkerült bizonyítékok miatt végül nemcsak vissza kellett vonja a feljelentést, hanem további tárgyalások elé nézett. Homoszexuális kapcsolata miatt a bíróság két év fegyházra és kényszermunkára ítélte. A börtönben teljesen megtört, az itt írt leveleiben (melyek később De Profundis címmel jelentek meg) a tárgyalások során átélt fájdalmait, és a börtönben bejárt spirituális útját írja le, ami tökéletes ellenpontja korábbi életfilozófiájának, melyben még a szépség és a gyönyör volt a fő motívum.

A börtönből kikerülve azonnal Franciaországba utazott, ahol szegénységben élt. Még a börtönben fülfertőzést kapott, amit a börtönorvos rosszul diagnosztizált. (A sors fintora, hogy apja korábban a fülfertőzések specialistája volt.) Franciaországba utazva az állapota csak romlott. Az anglikán vallásról a keresztényre tért, majd egy nappal átkeresztelkedése után, a fertőzése következtében, 46 évesen halt meg.


A bejegyzés megírásához az alábbi oldalak szolgáltak forrásként:
Wikipedia, The Irish Times, independent.ie, RCPI Heritage Centre Blog, Atlas Obscura, Oscar Wilde facebook oldal

Kövess Bloglovin-on

2017. október 12., csütörtök

Negyedik blogszülinap

Négyéves lett a blogom.

Ma tölti be a Könyvsarok a negyedik születésnapját. Habár a blogot eredetileg a Könyvmoly Párbaj könyvértékeléseihez hoztam létre, idén nem vettem részt rajta, és tavaly ugyan indultam, de nem sikerült teljesítenem. Most pedig szomorúan értesültem róla, hogy véget ér a Párbaj, és többé már nem is lesz lehetőségem jelentkezni. Igaz, hogy nem volt tökéletes, és láttam a hibáit, mégis nagyon jó kezdeményezésnek tartottam, és sokat köszönhetek neki, hiszen ez adta a végső lökést a könyves blogom indításához, amiből később kinőtt a Mini-könyvklub is. Ezért ezúton küldöm köszönetemet mindenkinek, aki valaha fáradozott a Könyvmoly Párbaj létrehozásán és fenntartásán.

A Mini-könyvklub immár két és fél éve töretlenül halad előre, és még mindig sikeresnek tűnik. Legnagyobb meglepetésemre a mostani, 8-as fordulóban is 31 klubtag vesz részt, holott ezúttal (mint a legelső alkalommal is) önkényesen jelöltem ki az olvasott könyvek műfajait, méghozzá azokat, amik eddig népszerűtlennek bizonyultak (klasszikus irodalom, modern szépirodalom, történelmi regény és életrajzi regény). Köszönöm minden résztvevőnek, hogy ilyen lelkesek vagytok, és életben tartjátok a könyvklubot! Külön köszönet illeti AniTigert, aki nagyon sokat segít a könyvklubban, és akire mindig támaszkodhatok, amikor kevés időm jut a könyvklubos teendőkre (ami mostanában elég sokszor előfordult sajnos).

A blogom első évében 44, a másodikban 51, a harmadikban 42, és a negyedikben csupán 27 új könyvértékelés született, tehát ezúttal jelentősen kevesebb könyvet tudtam elolvasni, mint a korábbi években. (Igaz, úgy érzem, hogy átlagosan valamivel hosszabbak is voltak az idén olvasott regények, valamint mindig akad egy-kettő, amit ugyan elolvasok, de valamiért úgy döntök, hogy nem írok róla a blogra.) Remélem, sikerül a továbbiakban újra több időt szakítanom az olvasásra. Ahogy a Gazdálkodj okosan! társasjáték óta tudjuk: "Az olvasás olcsó, hasznos szórakozás!". Igaz, ma már a legtöbb ember nem értene egyet azzal, hogy "olcsó", de mindenképpen hasznos lehet, ha más nem, kikapcsolódásra.

A Könyvsarok jelenlegi kinézete nem sokat változott a két évvel ezelőtti kinézethez képest, de igazából, tetszik, ami van. :)

A könyvértékelések mellett természetesen most is születtek egyéb blogbejegyzések, amik főleg a Mini-könyvklub regényeihez kapcsolódó érdekességek voltak az írókról, filmfeldolgozásokról, sorozatokról. Sőt mi több, a könyvklubtagokkal interjúkat is készítettünk a magyar írókkal, ezekből immár négyet is találhattok a blogon, ezeket az oldal tetején, az Interjúk fülre kattintva éritek el.

Mini-könyvklub találkozónk is volt, ráadásul kettő: egy a tavaszi Könyvfesztiválon, egy pedig a nyári Könyvhéten. Köszönöm mindenkinek, aki eljött, örülök, hogy személyesen is megismerhettelek benneteket!

Jövőbeli terveim: folytatom úgy, ahogy eddig. :) Igyekszem újra több időt szakítani majd az olvasásra, és a Mini-könyvklubot is viszem tovább, ameddig tudom, és ameddig érdemes.

Hasonló bejegyzések:
   Második blogszülinap
   Blogszülinap!
   Blogindító

Kövess Bloglovin-on

2017. október 1., vasárnap

A szolgálólány meséje

https://moly.hu/konyvek/margaret-atwood-a-szolgalolany-mesejeMilyen lenne a világ, ha a gyerekek születése ritkaságszámba menne?

A történetből: A történet mesélője Fredé, aki a parancsnok (Fred) tulajdona, és egyetlen feladata, hogy Frednek és feleségének gyereket szüljön. Kevés lehetősége nyílik igazi emberi kapcsolatra: senki nem érintheti a gyerekcsinálás projekten kívül , és beszélgetni is alig akad lehetősége egy-egy nővel. Habár buzgó hívőnek nevelték át az intézetben, ő titkon még mindig reménykedik abban, hogy egyszer viszontláthatja férjét vagy kislányát, és kikerülhet ebből a megalázó, kilátástalan helyzetből.

Értékelésem: Érdekes regény, de nem nekem való. Szenvedtem is vele nagyon, mindig elrontotta a kedvemet, ha kicsit olvastam belőle. (Nem is sikerült elolvasnom a Mini-könyvklub határidejére, pedig eddig mindig összehoztam, de most egy nappal sajnos elcsúsztam.) Mások megaláztatásáról, tárgyként kezeléséről továbbra se szeretek olvasni, és ebben aztán egymást érték az ilyen helyzetek. Fredé kilátástalansága nagyon lehangoló, bár visszaemlékezései a férjéről, anyjáról és barátnőjéről érdekesek voltak. Nem szimpatizáltam vele, mert nem tetszett a korábbi élete, de nagyon érdekes volt ez az alternatív múlt, amit megismertünk általa: magazinok nyilvános égetése, abortusz tüntetések, egyre szaporodó bűncselekmények nők ellen, majd a változás, amikor elveszik a nők jogait, és kiépül az új rendszer. Talán ez a vonulat volt a legérdekesebb számomra.

Nem sok karaktert ismerünk meg a történetben, de őket érdekesnek találtam. Először semelyiküket nem tudtam hova tenni, olyan szürkének tűntek, sablonosnak, mindenki követte a kötelező előírásokat, formaságokat, és senkinek nem láttuk meg az igazi jellemét. Ugyanez volt igaz Fredére is. Aztán nagyon lassan kiderülnek mindenkinek a szándékai, és megláthatjuk valódi arcukat. Ez a lassú kibontakozás, puhatolózó ismerkedések nagyon valószerűnek tűntek egy ilyen világban, ahol bárki feljelenthet bárkit a legapróbb kihágásokért.

Összességében jó regénynek tartom, de én személy szerint viszolyogtam a történettől, és nem esett jól olvasni, akármilyen szép volt a fogalmazás. A végén a szájbarágós magyarázatot pedig teljesen fölöslegesnek ítéltem, hiszen a figyelmes olvasó már szinte mindezzel tisztába került, itt tulajdonképpen új információt nem ismerünk már meg.

Értékelésem: 3 / 5

Hasonló könyvek:
Az emlékek őre
Az éhezők viadala
Metró 2033

Kövess Bloglovin-on

2017. szeptember 19., kedd

A szolgálólány meséje: könyv és tévésorozat – Vendégblogger: AniTiger

Fred és Fredé a tévésozatban
A Mini-könyvklub 8 első olvasmánya az A szolgálólány meséje Margaret Atwoodtól. A regény 1985-ben látott napvilágot, és 1990-ben meg is filmesítették. Idén pedig egy tévésorozatot készítettek belőle, ami hamar nagyon felkapott lett. Erről a tévésorozatról írt ezúttal AniTiger, aki már lassan tiszteletbeli vendégbloggerré lép elő nálam. :) Fogadjátok szeretettel a bejegyzését, és ha tetszett, amit írt, akkor látogassátok meg az ő blogját is!

Őszinte leszek, kedves könyvklub társaim, én bizony megnéztem a havi könyvünkből készült sorozat első évadát... a könyv elolvasása előtt! Szánom-bánom bűneimet, általában jó kiscserkész vagyok és a könyvet veszem előre, de ez most így alakult. Viszont a sorozat részben más, mint a könyv, akadnak köztük eltérések és ezekről a különbségekről (és egyéb finomságokról) fog szólni ez a vendégbejegyzés!

FIGYELEM!
A BEJEGYZÉS SPOILEREKET TARTALMAZ
mind a könyvre, mind a sorozatra!

SOROZAT vs. KÖNYV

Elöljáróban érdemes tudni, hogy a filmsorozat történetét áthelyezték napjainkba, ugyanis elég sok minden változott - mind karakterszinten, mind technológiailag -, mióta Atwood 1984-ben leült egy írógéphez megírni a történetet. Több nem-fehér és meleg karakter szerepel a sorozatban, a főszereplőnk női tiltakozásokon / meneteken vett részt, majd mindenkinek van okostelefonja és gps-es nyomkövetőt kapnak a szolgálólányok.

Glené a tévésorozat egyik plakátján
June a könyvben és a sorozatban

June... a könyvbéli főszereplőnek nem derül ki a neve, mindig csak Fredé néven hivatkoznak rá. Egyébként a nevük arra utal, hogy melyik férfihoz tartoznak, kinek a szolgálólányai! Fredé Fredet szolgálja, az eredeti műben Offred, vagyis Of Fred a neve. Van egy teória arra, hogy a könyvben is June lehetett Fredé becsületes neve, mert amikor megérkezik a Vörös Központba felsorol néhány "levetett" női nevet - "Alma. Janine. Dolores. Moira. June." - és egyik másik karakterről sem derül ki, hogy hozzátartozna a June név.

A könyvbéli főszereplő jóval passzívabb. Amikor a nőket kirúgták, nem tüntetett az utcán és a későbbiekben sem lázadt vagy kémkedett. A túlélés fontosabb volt számára, mint az ellenszegülés. A sorozatbéli June / Fredé egy nagyon makacs karakter, de a tüzességéről nem csupán (szabad szájú / káromkodó) belső monológjai árulkodnak, hanem alkalomadtán tettei is. Persze igyekszik fenntartani az engedelmesség látszatát, de néha nem sikerül neki. A sorozatbéli June-t sokkal jobban megismerjük a számtalan visszatekintésnek hála (pl.: a babalopási kísérlet), plusz a sorozatban hall a férjéről, Luke-ról és a kislányáról, Hannahról, míg a könyvben az ő történetük egész máshogy alakult.

A sorozatbéli Gileád sokszínűbb

A könyvben a vezetők megkülönböztetik és elszeparálják a különböző fajtájú embereket (ahogy a nácik tették). A nem fehérek valahogy eltűnnek a színről - utalnak arra, hogy megölik vagy elküldik őket rabszolgának. A sorozatban June legjobb barátja, a férje és a kislánya sem fehérek. Sőt, June legjobb barátnője, Moira még meleg is! A sorozatban több az LMBTQ karakter, mint a regényben, viszont jobban is büntetik az úgynevezett "nemi árulókat"! Az egyik ilyen durva szál Glené-é, aki Fredé első szintén szolgálólány barátja.

Serena Joy és Fred parancsnok

Serena Joy (és amúgy a férje is) fiatalabb a sorozatban, a könyvben már idős a gyermekszüléshez, míg a könyvben csak nincs szerencséjük a megtermékenyüléssel. Ezáltal jóval élesebb az ellentét a két közel azonos korú nő között. Frednek, vagyis a parancsnoknak a vezetékneve a könyvben nem derül ki - míg a sorozatban igen -, csupán a könyv végi történeti anyagokban vezetik végig, hogy miért az a legesélyesebb, hogy Waterfordról volt szó.

Jenine / Warrené a tévésorozatban
Janine / Warrené

Az ő története is eléggé megváltozott a könyvhöz képest, ugyanis még a sorozat elején megcsonkítják büntetésből (kiszedik az egyik szemét). A történet vége felé közli, hogy a tulajdonosa, Warren megígérte neki, hogy megszökteti őt a gyermekükkel együtt. Egyébként ő egy elég megrázó, megdöbbentő történetű, bekattant karakter mind a könyvben, mind a sorozatban, de mégis azt mondanám, hogy a sorozatban jóval keményebben bántak vele.

Margaret Atwood

Az egyik legérdekesebb dolog az írónő kapcsán szerintem az, hogy felbukkan A szolgálólány meséje tévésorozatban egy cameo erejéig! Az első évad első részében (Fredé / Offred című epizód) a Vörös Központban egy nénit játszik, aki segíti kimosni a szolgálólányok agyát. Nyakon is csapja June-t nevelői célzattal! :)

2017. október 18-án megjelenik magyarul az írónő Alias Grace című regénye, amit szintén megfilmesítettek. Egy kanadai cég 6 részes minisorozatot készített a könyvből, aminek a kanadai premierje idén szeptember végén várható.

Margaret Atwood cameoja a tévésorozatban
HASONLÓ REGÉNYEK

A szolgálólány meséje jó néhány írót megihletett, például Amy Ewing-ot, az Ékkő-trilógia szerzőjét, aki totál lekoppintotta az alapsztorit és YA-trilógiát csinált belőle. Három olyan igazán komoly disztópiáról tudok, amiben nagyon odafigyelnek a társadalom tagjaira és a kirívó viselkedést büntetik: 1984, Szép új világ és Vakvilág. Ha kedvet kaptál a hasonló témájú felnőtt regényekhez, akkor őket kóstold meg!

Nem születnek gyermekek Az ember gyermeke című könyvben, ha ez a vonal érdekel, de ugyancsak érdekes körülményei vannak a gyermekek megszületésének Az emlékek őre tetralógiában és az Örökké a tiéd című regényben!

Az angolul is olvasóknak ajánlom a figyelmébe a következő könyveket:
The ​Glass Arrow
Who ​Fears Death
Parable ​of the Sower
The ​Power (Várható magyarul.)
Köszönöm a figyelmet!

Anitiger ~ Sándor Anita
Kövess Bloglovin-on

2017. szeptember 4., hétfő

Meet Me at the Cupcake Café

https://moly.hu/konyvek/jenny-colgan-meet-me-at-the-cupcake-cafeFelszínes, sablonos, de azért némileg szórakoztató olvasmány.

A történetből: Issy egy ingatlanügynökségnél dolgozik, és a főnök titkos szeretője. Amikor kiderül, hogy leépítés miatt kirúgják a munkahelyéről, mérgében leleplezi a főnökével való kapcsolatát, ám kiderül, hogy mindenki számára nyilvánvaló volt a helyzet. Issy végül elhatározza, hogy felhagy az ingatlanszakmával, és egy kávézót nyit, ahol a saját maga készítette süteményeket fogja árulni. Azonban semmit nem tud a vállalkozásokról. Még szerencse, hogy a szimpatikus banki ügyintéző mindent alaposan elmagyaráz! Issy fejébe is veszi, hogy lakótársa figyelmébe ajánlja a jóképű bankárt.

Értékelésem: Hümm-hümm, sokkal többet vártam tőle. Először is az eleje rettentő unalmas volt. Semmi párbeszéd, semmi érdekes jelenet, csak hosszadalmas leírások, amiből rögtön az elején egyértelművé vált, hogy Issy tehetséges cukrász, és kávézót fog nyitni. Azért ezt 50 oldalon keresztül olvasni elég fárasztó. Aztán kicsit jobban megtetszett, mikor egyre több szereplő bukkant fel, és a történet is végre haladt valamit előre. De az már az első alkalommal is bántó volt, hogy milyen szavakkal illetik a duci női szereplők a sovány nőket, és sajnos a regény folyamán végig erősen érezhető volt egy túlzott ellentét közöttük. Az írónő minden duci szereplőt végtelenül kedvesnek, jóindulatúnak, ügyesnek és talpraesettnek ábrázolt, ezzel szemben az összes karcsú nő sznob volt, bunkó, magát felsőbbrendűnek tekintő, és ők csak undorító, eltúlzottan egészségesnek kikiáltott ételeket voltak hajlandók megenni. Szerintem ez a fajta beskatulyázás senkinek se hihető, és ráadásul bántó is volt számomra.

A történet egyébként, amellett, hogy teljesen sablonos és kikövetkeztethető, nagyjából szórakoztató volt. Tetszettek Issy nagyapjának receptjei, aki mókás utasításokat, életszerű helyzeteket is beleszőtt a sütemények leírásába. Issy lakótársát, Helenát nem tudtam hová tenni, az ő karaktere valahogy nem állt össze a fejemben, nem volt élethű, teljesen mű volt számomra. Pearl azonban nagyon tetszett, kár, hogy az ő története nem volt sokkal bővebben kifejtve, mert ez érdekes lett volna. A karcsú Caroline karakterével meg hiába próbálta ellensúlyozni az írónő a már besulykolt duci-sovány ellentétet, nem igazán sikerült, mert hiába került be a körükbe, és hiába volt okos, mégis rossz természetűnek ábrázolták, aki már azon sírva fakad, ha tönkremegy az egyik drága nadrágja... A főszereplőről meg annyit, hogy a főnökével történt nagy pofára esés után azt gondolná az olvasó, hogy Issy megtanulta a leckét, hogy nem szabad olyan férfival kezdeni, akitől az állása függ. Na, hát az olvasó rosszul gondolja, mert Issy nem tanulta meg.

Érintőleg felmerül egy-két komolyabb téma is, de sajnos semelyikbe nem merül bele mélyebben az író, így felszínes, sablonos, és mondanivaló nélküli marad az egész történet.

Sajnos egy-két kisebb következetlenség is volt a történetben, például két szereplő (Helena és a bankár) már korábban megismerkedett, a regény vége felé mégis mintha akkor találkoztak volna először egymással. Röviden összefoglalva: ez a történet hosszabb volt, mint jó.

Értékelésem: 2 / 5

Hasonló könyvek:
Can You Keep a Secret?
Tökéletes ajánlat
Segítség, kísértet!

Kövess Bloglovin-on

2017. augusztus 29., kedd

North ​Korea Confidential

https://moly.hu/konyvek/daniel-tudor-james-pearson-north-korea-confidentialMilyen az élet Észak-Koreában?

Nagyon érdekes könyv volt, bepillantást nyújtott az észak-koreai emberek hétköznapjaiba, hogy hogyan tudnak megélni, mikor a fizetésükből jó ha egy doboz cigit tudnak venni; hogyan tartják fenn magukat és a családjukat; hogyan szórakoznak szabadidejükben; és mi a teendő, illetve milyen következményei lehetnek, ha törvényszegésen érik őket (ami nem ritka).

A legizgalmasabb rész számomra meglepő módon az első nagy fejezet volt, amiben az írók bemutatták az ország gazdasági helyzetét, hogy milyen kettősség uralja a pénzügyeket, amikor a hivatalos pénznem a won, ami szinte fabatkát sem ér, és milyen úton-módon lehet más, külföldi pénzt keresni, ha el akarják kerülni, hogy felkopjon az álluk. Érdekes volt az is, hogy ebben az országban, ahol hagyományosan a nők nem kell dolgozzanak, a helyi körülmények miatt végül ők lesznek a fő kenyérkeresők, hiszen a férfiaknak fix állása van, amivel szánalmas kis havi bevételre tesznek csak szert.

A külföldi filmek nézése nem volt új infó számomra, de azt nem tudtam, hogy már pendrive-on terjesztik őket, mert egy esetleges ellenőrzés során, amikor lekapcsolják az épületben az áramot, könnyen kihúzhatják a számítógépből, nem úgy, mint a DVD-ket, amiket elektromos áram híján nehéz lehet kikönyörögni a gépből. Sok ehhez hasonló érdekességet tárnak fel az írók, például a mobiltelefon használat, vagy a divat kapcsán is.

Az országból elmenekült, és külföldön letelepült emberek beszámolóiból az észak-koreaiak gondolkodásába is kapunk egy kis betekintést, és abba, hogy milyennek látják a rendszert, amiben élnek. Külön érdekes volt, hogy a külföldre menekült rokonok hogyan tudnak pénzt küldeni haza a családjuknak Észak-Koreába, hogy mennyi emberen keresztül jut át a pénz, és mégis milyen hatékony, gyors (és persze drága) ez a folyamat.

Szinte hihetetlen, hogy mennyire más képet festett le az a memoár, amit korábban Észak-Koreáról olvastam. Szerintem ez is a kettősséget mutatja, hogy egyrészt fenn kell tartaniuk a látszatot, főleg a külföldiekkel szemben, hogy ők mind törvénytisztelő, fegyelmezett állampolgárok (ezért nem sikerült a dolgok mélyére látnia Suki Kimnek), másrészt viszont valójában hétköznapiak a kisebb-nagyobb áthágások, amikre rákényszerülnek az ott élők.

Hasonló könyv:
Without You, There Is No Us

Kövess Bloglovin-on

2017. augusztus 11., péntek

Maresi

https://moly.hu/konyvek/maria-turtschaninoff-maresiIgényes külsőben igényes tartalom: szép történet, de helyenként erőszakos.

A történetből: Maresi 13 éves, és már 4 éve a Menos szigeten él. A szigetre csak nők léphetnek be, és a Bíbor Klastrom tagjaihoz csatlakozva menedéket, ételt kapnak és oktatásban részesülnek. Cserébe sokat kell dolgozniuk, de az esti ima előtt mindig van egy kis szabadidejük is, amit Maresi a könyvtárban szokott eltölteni. Az új lány, Jai, nem beszél, teste pedig tele van hegekkel. Maresi árnyéka lesz, tőle kap támogatást és erőt a beilleszkedéshez. Jai attól fél, hogy apja és testvérei utána jönnek, és itt is megtalálják.

Értékelésem: 16-os karikát tennék rá, most azonnal! A Mini-könyvklubból sokan mondták a Rengetegre, hogy helyenként nagyon ijesztő, sőt, kifejezetten horrorisztikus. Na az szerintem semmi nem volt ehhez képest. Persze könnyen lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy mást tartok ijesztőnek, vagy durvának, mint mások.

A borító egyébként csodaszép, fényes arany díszítéssel, ízlésesen válogatott színekkel és mintával. Nagyon igényes kívül-belül: keménykötés, gondosan fűzött ívek, és manapság sajnos nagyon ritka, de ebben a könyvben semmi helyesírási hibát nem találtam, elütést is csak egyet vettem észre. Le a kalappal, ez akár ajándéknak is nagyon szép választás.

Na térjünk rá a lényegre, a belbecsre. Engem nagyon beszippantott a regény, gyakorlatilag két részletben olvastam el: először egyhuzamban az első felét, aztán némi megtorpanás után, pár nappal később, egyben a másik felét. (Ehhez hozzátartozik persze az is, hogy elég rövid a történet, csupán 220 oldal, az is szellősen szedett sorokkal.) Érdekes volt az életük a Klastromban, engem leginkább az foglalkoztatott, hogy mégis miféle istent tisztelnek, és szerencsére ez a rész elég jól ki is volt dolgozva a történetben, sőt, maga az istennő is megjelent időnként ilyen-olyan formában.

A regény első felében viszonylag kevés a cselekmény, itt inkább az életüket és a háttértörténetet ismerjük meg, bepillantást nyerünk a Bíborklastrom életébe. Ide tartozik, hogy két nagyon szép, színes térképet is találunk a könyv belső borítóján elöl és hátul is. Engem általában nem hoznak lázba a regényekben található térképek, de ez nagyon tetszett. Nemcsak azért mert szép meg színes, hanem azért is, mert így tényleg jobban megértettem, hogy mikor hol vannak, merre mennek, melyik pontról mire láthatnak rá, stb. Ez utóbbinak persze főként a regény második felében lett jelentősége, ahol beindul az izgalmas cselekmény, ami egészen a könyv végig, a lezárásig ki is tart.

Ami nem tetszett, hogy a szereplők mindig csak tűrtek, sokszor megbénultak a félelemtől, vagy csak vártak valamiféle csodára, és részükről igazi cselekvésre általában csak akkor került sor, amikor már majdhogynem késő volt valamit tenni. Persze így izgalmasabb a cselekmény, de engem zavart, hogy hagyták egymást ilyen helyzetekbe kerülni, hogy mindig engedték, hogy túlfeszüljön a húr, ahelyett, hogy pár pillanattal korábban szánták volna rá magukat a cselekvésre.

A történet lezárása nagyon tetszett, SPOILER bár az számomra már a regény közepétől nyilvánvaló volt hogy Maresi miféle képességgel van megáldva, szerintem ezt egyedül csak ő nem vette észre. De ez szerencsére nem sokat vont le a történet élvezeti értékéből. Az utószónak külön örültem (és a kis rajzoknak a végén). Nagyon szép lezárást kapott a regény, igazán elégedett vagyok vele. Kiemelném még azt is, hogy 220 oldalban ilyen igényes, kerek, lezárt történetet írni nem lehet könnyű, meg is érdemli az írója azokat a díjakat, amiket kapott érte.

Értékelésem: 4 / 5

A könyvsorozat részei:
  Bíborklastrom 1: Maresi
  Bíborklastrom 2: Naondel (még nincs magyar megjelenés)

Hasonló könyvek:
Rengeteg
Ólomerdő
The Raven Boys - A hollófiúk

Kövess Bloglovin-on

2017. augusztus 5., szombat

Mini-könyvklub 8

Szeptemberben nyolcadik alkalommal indul újra a Mini-könyvklub. Különleges forduló következik: közkívánatra az eddig mostohán elhanyagolt (mondhatni népszerűtlenebb) regénytípusok kerülnek sorra. A négy hónap alatt egy-egy klasszikus, szépirodalmi, történelmi és életrajzi regényt fogunk olvasni. Résztvevőnek 2017. szeptember 30-ig lehet jelentkezni.

A Mini-könyvklub korábbi fordulóiban olvastunk már romantikus, chick-lit, krimi, thriller, fantasy, sci-fi és disztópikus regényeket, ideje hát, hogy elővegyük a komolyabb olvasmányokat is. A cél most is a közös olvasás, véleményalkotás és a könyvek megvitatása. Ha szeretnél jelentkezni, azt augusztus 31-ig teheted meg, de előbb teljesítsd a nulladik feladatot, azaz olvasd végig az itt található szabályokat!

2017. szeptember 1-től december 31-ig tart a nyolcadik Mini-könyvklub. Mind a négy hónapban egy-egy könyvet olvasunk el, a határidő mindig a hónap utolsó napja (késéseket nem fogadok el).

Előre leszögezem, hogy ez nem nyereményjáték, itt nem lesz sorsolás, nem lesz nyeremény! Ez nem erről szól, hanem a közös olvasásról, a könyvek átbeszéléséről, az élmény megosztásáról. Nem is szeretném, ha valaki csak azért jelentkezne, mert ingyen könyvet vagy akármit remél.

Az első három hónapban előre meghatározott könyveket kell olvasni, tehát szeptemberben, októberben és novemberben is minden résztvevő ugyanazt a regényt olvassa (minden hónapban egyet). A cél itt a közös olvasás élménye, majd hogy jól kibeszéljük, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett, milyen gondolatokat ébresztett a könyv.

Decemberben szabad a vásár, bármilyen könyvet olvashatsz, ami az alábbi három kritérium mindegyikének megfelel:
1. korábban nem olvastad a könyvet
2. életrajzi regény, úti leírás, vagy memoár
3. legalább 200 oldalas legyen.
A cél ebben a hónapban az, hogy egymásnak ajánljunk könyveket, és/vagy megismertessük egyik kedvenc írónkat / színészünket / sportolónkat / világjárónkat / helyszínünket / stb.

Hogy mit értek ajánlás alatt? Mind a négy hónapban az aktuális könyvről ajánlást/kritikát kell írni. Ez a könyvértékelés legalább 10 saját, bővített mondatból kell álljon, tehát ebbe nem tartozik bele a fülszöveg, az idézetek és egyéb könyvinformációk. Az értékelésben legalább 5 olyan mondat kell legyen, ami nem a cselekmény leírásáról szól, hanem a saját véleményről, a kiváltott érzésekről, gondolatokról, vagy a könyv méltatásáról. Ide és ide kattintva láthatsz két példát is ilyen értékelésekről, amik éppen megfelelnek a minimum elvárásoknak. Természetesen sokkal szebb példákat is találhatsz, ha visszakeresed a korábbi Mini-könyvklubokban született értékeléseket (felül az Archívum fülre kattintva, majd bármelyik könyvet kiválasztva). Az értékeléssel mindig az adott hónap utolsó napjáig készülj el, így tehát december végére mindenkinek 4 könyvértékelése lesz! A legjobb, ha blogod van, és ott teszed közzé a bejegyzésedet, de ha ezt valamiért nem szeretnéd, nekem is elküldheted, és közzéteszem én az erre a célra létrehozott blogon.

Mind a négy könyvhöz létrehozok majd egy adatlapot itt a blogomon. A megírt bejegyzések linkjét a könyv adatlapján fogom összegyűjteni, ezért mindig, ha elkészültél vele, az adott könyv adatlapján hozzászólásban linkeld be a blogbejegyzésedre mutató webcímet! Ha nincsen saját blogod, akkor az értékelésed szövegét privát e-mailben várom a minikonyvklub (kukac) gmail.com e-mail címemre (simán a levéltörzsben, vagy Word dokumentumban). Abban bízom, hogy minden résztvevő elolvassa a többiek értékelését is, és így hozzá tudunk szólni, meg tudjuk beszélni a könyvekkel kapcsolatos gondolatainkat.

Mindig a határidő lejárta után létrehozok egy kérdőívet. Ezen az olvasott könyvvel kapcsolatos kérdések, szavazások lesznek, pl: ki volt a kedvenc karaktered a könyvben, melyik jelenet nem tetszett, mit gondolsz valamelyik szereplőről vagy eseményről, mi a könyv mögöttes tartalma stb. Általában valamilyen játék is lesz, pl. idézetfelismerés, vagy valami hasonló. Az eredményeket összesítem és közzéteszem.

Ha van rá időm (nem ígérem!), akkor az adott könyvhöz kapcsolódóan plusz információt, érdekességet is megosztok veletek. Ezek általában interjúk feldolgozásai, fordításai, és/vagy a könyv alapján készült film érdekességei. Néhány írót meg is interjúvoltunk az aktuális olvasmányunk kapcsán, ha érdekel, ezeket itt tudod elolvasni.

Ha nem tudtad elolvasni az adott hónapban a könyvet, nem lesz ejnye-bejnye, és senkit nem zárok ki, de nagyon kérem, hogy azok jelentkezzenek, akik nagy valószínűséggel tényleg végig is tudják olvasni a könyveket, és a határidő előtt az értékeléseket is meg tudják írni! Ha november végére a három közösen olvasott könyvből csak egy olvasást+értékelést teljesítesz, vagy egyet se, akkor a legközelebbi könyvklubban (ha lesz), nem szavazhatsz, viszont ugyanúgy beléphetsz ismét a klubba, szívesen látunk a következő fordulóra is. Ha itt már sikerül megfelelő számú könyvértékelést írnod, legközelebb megint szavazhatsz majd.

Ha annyira szenvedsz a könyvtől, hogy nem akarod tovább olvasni, az nem probléma, ez esetben is írj róla értékelést, amiben kifejted, hogy miért nem tetszett, ezt is el fogom fogadni.

Ha már olvastad korábban a könyvet és van róla olyan bejegyzésed, ami 6 hónapnál nem régebbi, akkor nem kell újra olvasnod, elég ha elküldöd ennek a bejegyzésednek a linkjét. Példa: ha májusban olvassuk a könyvet, akkor az előző év november elsején közzétett blogbejegyzést elfogadom, de az október 31-eit nem. Ha 6 hónapnál régebbi a bejegyzésed, vagy nincs is, akkor új bejegyzést kell írnod róla, és ehhez erősen ajánlott a könyv újraolvasása. Ha nem olvasod újra az egész könyvet, akkor is legalább lapozd át, olvasgass bele, hogy felfrissítsd az emlézeted és meg tudd írni az értékelést! Nem szeretnék többé olyan válaszokat kapni a kérdőívben, hogy "erre nem emlékszem, már rég olvastam a könyvet", hiszen így a lényege veszik el a dolognak, mert nem tudjuk átbeszélni a fontos gondolatokat, ráadásul ez a többi könyvklubtag számára is demotiváló lehet. Kérem ezzel kapcsolatban a megértéseteket!

Ellenőrizni persze semmit nem tudok, és nem is áll szándékomban. Mindenkinek a saját belátására és lelkiismeretére bízom, hogy betartsa a szabályokat.

A három kötelező könyv kiválasztását szavazásra bocsátom. Témakörönként (azaz minden hónapra) három könyv közül választhattok, ezekből csak egy-egyre szavazhattok. Csak olyan könyvekre szavazhattok, amiket korábban még nem olvastatok, hiszen az a cél, hogy új könyveket ismerjünk meg! A 400 oldalnál hosszabb könyvekhez figyelmeztetésként kiírtam az oldalszámot. Hosszabb könyvekre értelemszerűen csak akkor szavazz, ha tudod vállalni, hogy egy hónap alatt kiolvasod a könyvet! Szavazni 2017. augusztus 31-én éjfélig lehet a SZAVAZÁS nevű űrlap kitöltésével (lásd lent), és 2017. szeptember elsején hirdetem ki a kiválasztott 3 könyvet és olvasási sorrendjüket. Csak azoknak veszem figyelembe a szavazatait, akik jelentkeznek a könyvklubba, ezért fontos, hogy a szavazáshoz és a jelentkezéshez is ugyanazt a nevet add meg! A szabályok értelmében nem fogadom el a szavazatát azoknak sem, akik részt vettek a 7. Mini-könyvklubban, de az első három hónapban nem teljesítettek legalább két olvasást a hozzá tartozó könyvértékeléssel együtt.

Mivel most minden hónapban más műfajban/témakörben olvasunk, ezért nem szabályozom a magyar íróktól származó könyvek kötelező részvételét. Többségi szavazással dől el, hogy melyik regényeket fogjuk olvasni; ha lesz köztük magyar, akkor lesz, ha nem, nem.

Jelentkezni itt a bejegyzés alján található JELENTKEZÉS nevű űrlapon lehet, egészen az első könyv értékelésének határidejéig, azaz szeptember 30. éjfélig. Csak e-mail cím megadásával lehet jelentkezni, és csak azoknak fogadom el a jelentkezését (és szavazatát), akik a könyvklub levelezőlistájára szóló meghívót elfogadják (azaz feliratkoznak a levelezőlistára). Ezért mindenképpen olyan e-mail címet adj meg, amit rendszeresen ellenőrzöl! A levelezőlistán fogok minden újdonságot kihirdetni. Senkinek nem fogom elárasztani a postafiókját levelekkel, és természetesen az e-mail címeket sem adom tovább senkinek! Egyedül a többi könyvklubtag fogja látni azokat. Újítás, hogy csak akkor tudjátok kitölteni a jelentkezési lapot, ha előbb kitöltötök egy rövid tesztet, melyben a szabályokra vonatkozó kérdésekre kell válaszolnotok. A teszt kitöltése után rögtön látni fogjátok a helyes válaszokat, és ezzel együtt kaptok egy kódot, ezt kell beírni a jelentkezési lapra.

Ha tehát jelentkezni ÉS szavazni is szeretnél, akkor mindkét űrlapot ki kell töltened! Az érvényes szavazáshoz legkésőbb augusztus 31-én fel kell iratkozz a levelezőlistára, hiszen aznap éjfélkor lezárom a szavazást, és másnap már eredményt hirdetek. Szeptember 1-től már csak jelentkezésre lesz lehetőség, viszont akkor már ismert lesz a három közösen olvasandó könyv.

Ha valamilyen oknál fogva nem tudsz jelentkezni, szavazni, vagy a levelezőlistával van gondod, kérlek írj a minikonyvklub (kukac) gmail.com e-mail címemre!

Lássuk tehát a könyveket, amikre szavazni lehet! Ha a képre, vagy a címre klikkeltek, a moly-os adatlapra visz az oldal.

Klasszikus irodalom:



https://moly.hu/konyvek/mikszath-kalman-kulonos-hazassag
https://moly.hu/konyvek/aldous-huxley-szep-uj-vilag
https://moly.hu/konyvek/oscar-wilde-dorian-gray-arckepe
Modern szépirodalom:



https://moly.hu/konyvek/margaret-atwood-a-szolgalolany-meseje
https://moly.hu/konyvek/david-vann-akvarium
https://moly.hu/konyvek/szabo-magda-az-ajto
Történelmi regény:



https://moly.hu/konyvek/markus-zusak-a-konyvtolvaj
https://moly.hu/konyvek/biro-szabolcs-liliom-es-ver
https://moly.hu/konyvek/marina-fiorato-a-velencei-szerzodes

Remélem, néhányan kedvet kaptatok a közös olvasáshoz! A felhívásom hírét megköszönöm, ha tovább adjátok (a fenti nagy logót nyugodtan vigyétek). Bármilyen kérdés vagy megjegyzés esetén írjatok a bejegyzés végére hozzászólást (csak az egyes könyvek melletti / elleni kampányolást ne itt folytassátok)! Várom a jelentkezőket! :)



Kövess Bloglovin-on