2018. február 19., hétfő

A fekete esernyős férfi

https://moly.hu/konyvek/john-cure-a-fekete-esernyos-ferfiHideglelős, űrlényes horror-trhiller Magyarországon.

A történetből: András egy nevelőotthonban dolgozik, ott ismerkedik meg a kis Simonkával, aki különleges képességekkel bír. Simont hamarosan elszállítják az otthonból, András pedig mindent elkövet hogy a fiú nyomára bukkanjon. Szofi fiatal újságírónő, aki egy árokba borult kocsiról ír cikket, de a helyszíni terepszemlén valami sokkal érdekesebb témára bukkan, ugyanis ijesztő szirénázásra lesz figyelmes, ami teljesen megrémíti. Miután telefonjával videót rögzít a jelenségről, elújságolja a történteket közeli barátjának, Marcinak is, a videót pedig feltöltik az internetre.

Értékelésem: Nagyon ijesztő volt számomra ez a könyv, ennyire még egyetlen olvasmányom se rémített meg. Többször volt, hogy ösztönösen becsuktam és félretoltam a könyvet, és legszívesebben soha ki se nyitottam volna újra, de mivel könyvklubos olvasmány, így végül mindig erőt vettem magamon. Rémálmaim is voltak tőle időnként, pedig nem hiszek az ilyen paranormális marhaságokban, mégis sokszor a frászt hozta rám a történet, meg egy-egy undorító jelenet.

Nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, hogy az ijesztő részektől eltekintve tetszik-e nekem a regény. A cselekmény lassan indult be, bár nem volt unalmas cseppet sem, de valahogy mégis sokára kezdődtek az események, talán a párhuzamosan futó szálak miatt. Sokszor nem tetszett egy-egy szereplő, ahogy beszélt, főleg talán a cigányasszonyt tudnám kiemelni, valahogy az ő beszédstílusát és kiejtését nem sikerült szerintem jól visszaadni. Viszont nagyon vicces volt, amikor mondta, hogy a fiatalok a "csúnyájukat akarták összerakni". :D

A regény második felétől kezdtem azt érezni, hogy lassan talán összeérnek majd a szálak, valahová halad a történet. Azt hiszem, egyre jobban megtetszett (amin az is segített, hogy kevesebb rémisztő leírás volt itt már benne). Elégedett voltam a történetvezetéssel, szerintem nagyon jól összerakott a cselekmény, szépen összefutottak a szálak, és a szereplők is nagyjából hitelesek voltak. Különösen tetszett az egyik mellékszereplő, Nemesfalvy alezredes, aki kereste a kifogásokat, hogy még egy-egy újabb kortyot ihasson a pálinkájából, és arról elmélkedett közben, hogy miért is kell kulcsra zárni a fiókját. Ezek az apró, humoros jelenetek sokat dobtak a regény hangulatán, és hihetőbbé vált számomra a történet.

Nagyon szépnek tartom az írótól, hogy milyen tisztelettel írt mindig a nőkről és úgy általában a női lélek fontosságáról. Ez teljesen váratlan volt számomra egy ilyen hidegrázós thrillerben. Amit viszont sokszor kicsit erőltetettnek éreztem, az az, ahogyan az elmélkedős monológok hirtelen kezdetüket vették. Különféle témák előkerültek, amikről az író kifejti a véleményét, például a migránsok, vagy a paranormális jelenségek kapcsán, és mindig az volt ezeknél az érzésem, hogy alig kaptak felvezetést. Épp csak egy mellékes kérdés vetődik fel, és valamelyik szereplő máris oldalakon keresztül tartó, részletes elemzésbe kezd a témában. Jobban örültem volna, ha legalább a hosszú kifejtések elején nagyobb a párbeszéd, ha a másik fél aktívabban részt vesz a beszélgetésben, és érdeklődést mutat, akkor szerintem nem éreztem volna úgy, hogy nagyon kilóg a történetből egy-egy váratlan monológ.

A kiadóra kicsit haragszom, amiért sehol a borítón nincsen figyelmeztetés, hogy felnőtteknek szóló könyv. Egy 18-as karikát mindenképpen rá kéne tenni. Az űrlények pedig a könyv gerincén annyira kerülik a feltűnést, hogy már sokadjára forgattam a kezemben a könyvet, mikor egyszer hirtelen szembenéztem velük, és kivert a frász. :D

Értékelésem: 4 / 5

Hasonló könyvek:
Metró 2033
A lány a vonaton
Loveclub

Kövess Bloglovin-on

2018. február 17., szombat

John Cure és A fekete esernyős férfi

A Mini-könyvklub 9 ehavi olvasmánya A fekete esernyős férfi a John Cure álnevet használó, magyar bestseller írótól. Róla és az ő eddigi munkásságáról gyűjtöttem össze néhány érdekességet ebben a bejegyzésben.

John Cure, azaz Győrffy-Kiss József 40 éves magyar író, eddig négy regénye jelent meg, melyek misztikus thrillerek több-kevesebb horror elemmel vegyítve. Regényei heteken keresztül vezették a Bookline sikerlistáját, sőt, A fekete esernyős férfi már az előrendelések alapján bestseller regénynek számított. Cure szereti a misztikus, természetfeletti erőket vegyíteni az általunk ismert világgal, és bemutatni, hogy nemcsak másokkal, számunkra ismeretlenekkel történhetnek tragédiák, hanem egyik pillanatról a másikra akár a mi életünk is felborulhat. Történeteiben mindig vannak "jó" és "rossz" szereplők, de ahogy az életben sem fekete vagy fehér a személyiségünk, úgy a regényeiben is mindig árnyaltak a karakterek. Sokszor pont a szereplők azok, akik kérdéseket vetnek fel benne, és ez is motiválja a történet írásában.

Fiatalkorában egy hip-hop együttes tagja volt, később pedig a művészetek mellett diplomáciai és katonai tanulmányokat is folytatott, valamint önvédelmi- és közelharc oktató lett. A regényírás mellett üzleti érdekeltségei is vannak, reklámszakemberként és a Mogul kiadó művészeti igazgatójaként is dolgozott, sőt, rajzfilmek tervezésével, valamint terroristák pszichológiai profilalkotásával is foglalkozott.

Regényei iránt külföldi kiadók is érdeklődtek, de az első megkereséseket visszautasította, mert Cure szereti maga megtervezni a könyv kinézetét, borítóját, erre pedig nem lett volna lehetősége. Az idei év folyamán azonban várhatóan Angliában és az Egyesült Államokban is megjelenik A fekete esernyős férfi angol fordításban.

A fekete esernyős férfi Cure szívéhez különösen közel áll, mert magyar helyszínen, jórészt Nyíregyházán és Budapesten játszódik. Az író egy szabolcs-szatmár-beregi faluban nőtt fel, élt már Nyíregyházán is, és jelenleg is a város vonzáskörzetében lakik, ezért jól ismerte azt a környezetet, amelybe a regény cselekményét helyezte. Szerinte a külföldi olvasók számára is érdekes lehet egy olyan regényt olvasni, ami által kicsit Magyarországot, ezt a számukra távoli, ismeretlen területet is megismerhetik.

Távlati tervei között szerepel, hogy kipróbáljon másféle műfajokat is, például képregényt, kémregényt, vagy történelmi-háborús regényt írjon.


A bejegyzés megírásához az alábbi oldalak szolgáltak forrásként:
John Cure hivatalos írói honlapja, Bizzarium interjú, Prológus interjú, Víg-Kend interjú

Kövess Bloglovin-on

2018. január 30., kedd

Holttest a fürdőkádban

Történelmi, krimi-jellegű regény hiteltelen szereplőkkel.

A történetből: Georgie a brit királyi család tagja, ám viszonylag távoli rokonságban áll a királynővel. Bátyjával és smucig sógornőjével élnek egy huzatos skót kastélyban, ám érzi, hogy a család terhére van, ezért végül úgy dönt, hogy a saját lábára áll, és Londonba költözik, méghozzá kísérő és cseléd nélkül. Eleinte nehezen boldogul egyedül, de egyre több emberrel ismerkedik meg, és régi barátai is felbukkannak. Egyik nap azonban, mikor hazaér, egy hullát talál a fürdőkádjában.

Értékelésem: Nagyon gyenge volt. Ha nem kellett volna végigolvasnom a könyvklub miatt, akkor elég hamar abbahagytam volna a könyv olvasását. Számomra nagyon idétlennek tűnt a stílusa, főleg az, ahogy beszélgettek az emberek. Én nehezen tartom hihetőnek, hogy egy nő, különösen a királyi család egyik tagja így beszélt volna, mint Georgie. (Ezt a hiteltelenséget erősítette az a baki is, mikor egyszer olyat mond Georgie, hogy "az első világháború előtt". A regény 1932-ben játszódik, amikor nem is volt még egynél több világháború...)

Legalább ennyire bántó volt számomra az is, hogy saját magát mindig úgy aposztrofálta, mint akinek "jól vág az esze", és más szereplők is folyton ezzel jöttek, meg azzal, hogy a bátyját bezzeg nem áldotta meg túl sok ésszel a természet. Ezzel szemben semmi megnyilvánulását nem láttam se annak, hogy Georgie valóban annyira eszes volna, se annak, hogy a bátyja meg buta. Barátnője viszont, Belinda egész értelmesnek tűnt, talán ő volt a legfifikásabb mindük közül már ha ezt egyáltalán bárkire lehet mondani a történetben.

Szintén zavaró volt, hogy a regény elején annyira illemtudónak, jólneveltnek, összeszedettnek tűnt a főszereplő, de amint Londonba költözik, mintha kicserélték volna. Onnantól kezdve már máson se jár az esze, minthogy ki és mikor fogja elvenni a szüzességét, meg hogy gyerekkorában meztelenül játszott egy fiúval a szökőkútban. Már itt éreztem, hogy ez nem az én regényem, és hogy a krimi szál sokkal inkább mellékes lesz a történetben, mint a főszereplő csajos problémái. És valóban, a krimi majdhogynem elsikkad, nyomozás mint olyan szinte nincs is a történetben, de azt azért a javára írom, hogy egészen a regény végéig nem volt egyértelmű a gyilkos kiléte. (Mondjuk nyomozás híján nehéz is találgatni, de azért valami jót is akartam végre írni a történetről.)

Összességében nekem nem jött be, annak ellenére sem, hogy a felétől azért belendült a sztori. Nekem ez túlságosan mű volt, és túl csajos. Se a beszélgetéseket, se a karaktereket nem tudtam elfogadni.

Értékelésem: 2 / 5


Hasonló könyvek:
The ​Silence of the Elves
This Pen for Hire
Gyilkosság Mezopotámiában

Kövess Bloglovin-on

2018. január 21., vasárnap

Legek 2017

Az új év kezdetével röviden számot vetek a 2017-es olvasmányaimmal, és kihirdetem közülük a legjobbakat és a legrosszabbakat.

Ebben az évben sem sikerült teljesíteni a Goodreads-en kitűzött célomat, pedig a 2016-os évhez képest lejjebb vittem 52-ről 45-re az év során olvasandó könyvek számát (ez pont amennyi, amennyit 2016-ban sikerült elolvasnom). Most ehhez képest is csak 31 jött össze. A 31 könyvből 14-et olvastam angol nyelven (vagy éppen hallgattam, mert ezek közül 3 hangoskönyv volt), és 13-at férfi író tollából, ami számomra az eddigiekhez képest kiemelkedően magas nemcsak arányában, hanem számban is. Pontozásban a könyveknek átlagban 3,7-et adtam a moly.hu-n (tavaly csak 3,2-őt, de akkor éreztem is, hogy kevés igazán jó könyvvel akadtam össze). Ebben az évben is csupán egyetlen egy könyv kapta meg a maximális 5 csillagot/pontot, ez pedig a Vámpírok múzsája (tavaly a Szólít a szörny volt), és hat másik regényre adtam 4,5 pontot (tavaly három könyv kapott ennyit).

A Mini-könyvklub a kevés olvasásom ellenére sikeresen haladt tovább, habár most is időnként AniTiger segítségére kellett támaszkodnom. Neki ezúton is köszönöm, hogy mindig beugrik, amikor nem bírom egyedül! Idén először az egyik könyvet nem sikerült időben kiolvasnom és megcsúsztam egy nappal, sőt, a következő két hónapban se fért be más olvasnivaló a könyvkluboson kívül. Újítás volt a 8-as fordulóban, hogy 4 különböző témájú könyvet olvastunk a 4 hónap alatt, méghozzá azokat, amikre korábban mindig a legkevesebb szavazat érkezett (szépirodalom, klasszikus irodalom, történelmi regény, életrajz). Ennek ellenére létszámban rekordot döntöttünk összesen 31 könyvklubtaggal. Két interjút is készítettünk magyar írókkal az olvasmányainkhoz kapcsolódóan. (Zakály Viktória interjúját itt, Gaura Ágnesét pedig ide kattintva találod.)

A sok duma után következzenek a 2017-es olvasmányaim legjei. Az előző évekhez hasonlóan most is feltüntetem a győztesek mellett a kategória további jelöltjeit is (ha voltak). A győztes mindig az, amelyiknek nagyobb a borítóképe. Ha a képre kattintasz, a könyvről szóló bejegyzésem nyílik meg.

Legjobb könyv:
Pontozás alapján a Vámpírok múzsája kapta tőlem a legmagasabb pontszámot, de így utólag, némi idő elteltével úgy érzem, hogy az Oculus és A könyvtolvaj azok a regények, amik maradandó nyomot hagytak bennem. Azért került ki egy hajszálnyival győztesen az Oculus, mert A könyvtolvaj szép nyelvezete időnként kicsit mesterkéltnek tűnt, és az Oculus története egyedibb volt. De mindkét könyvet nagyon szerettem, tényleg csak egy hajszálnyi a különbség.
Starflight
Vámpírok múzsája
Oculus
A könyvtolvaj
The ​Girl with
Seven Names

Legjobb sorozat:
Az előző évhez hasonlóan most is alig olvastam folytatásokat, sokkal inkább az egyrészes regényeket választottam (vagy egyszerűen nem olvastam tovább a sorozatot az első könyv után). Tulajdonképpen csak két jelölt van erre a kategóriára, és ezekből nekem egyértelműen a Starflight tetszett jobban. Harry Potter hoppon maradt, nekem a kalandos, pörgős, izgalmas sci-fi jobban bejött. (Megjegyzés: a Harry Potter könyvekről a legelsőt leszámítva nincsenek blogbejegyzéseim, ezért mutat a link a sorozat első kötetére.)
Starflight
Harry Potter

Legjobb író:
Szinte képtelen vagyok dönteni, hogy az alábbiak közül melyik író stílusa tetszett leginkább. Nehéz is az összehasonlítás, annyira különböznek egymástól. Végül azért döntöttem Markus Zusak mellett, mert nagyon megragadtak azok a szóképek, amiket használt, és ezáltal végig különleges élmény volt olvasni a könyvet (habár néha kicsit erőltetettnek tűnt, de ezzel együtt is nagyon tetszett).
Melissa Landers
Cristin Terrill
Markus Zusak
Gaura Ágnes
A. M. Aranth

Legjobb női főszereplő:
A korábbi évekhez hasonlóan a legjobb szereplőket ezúttal sem szimpátia alapján választom, hanem az alapján, hogy melyiket lenne a legnehezebb eljátszani egy színésznek, azaz melyik a legösszetettebb, legérdekesebb karakter. Azért esett a választásom Solarára, mert ő egy olyan vakmerő, belevaló csaj, aki rettenetesen szégyenli a múltját és azokat a bűnöket, amiket időnként elkövetni kényszerül. Ez a kettőség végigkíséri az ő történetét.
Solara
Liesel

Legjobb férfi főszereplő:
Habár Hasszánt már meg is testesítette egy színész a könyv alapján készült filmben, valójában a film csupán egy leegyszerűsített, minden kosztól, érdességtől megtisztított hollywoodi változata a regénynek, amiből teljesen kimaradtak a mély érzelmek és az a hosszú, összetett út, amit a főszereplő bejárt az élete során. Az igazi Hasszán sokkal összetettebb, meggyötörtebb személy. (Ettől még tetszett a film is, de szívesen megnéznék egy könyvhűbb adaptációt is.)
Mike
Hasszán
Dorian

Legjobb páros:
Dorian és Henry párosában a kiegyenlítetlen felállás tetszett. Ez nem a szokásos „páros” páros, amikor kiegyenlített küzdelem zajlik egy női és egy férfi karakter között, majd némi civódás után egymásra találnak, hanem ez inkább egyfajta mester és tanítvány kapcsolat, melynek során romlásba taszítja Henry Doriant. Az olvasó meg elgondolkodhat rajta, hogy mi az, ami megfontolandó Henryék életszemléletében.
Em és Finn
Dorian és Henry
Solara és Doran

Legjobb női mellékszereplő:
Az Oculus főszereplőjének legjobb barátnője, Aoi igazi badass kiscsaj. Madame Mallory ezzel szemben egy kissé megkeseredett, kemény páncélú, rendkívül büszke jellem, aki bizony időnként sértettségében igazán nagy bajt is képes okozni. Akit viszont megkedvel és befogad a szívébe, azt élete végéig mindenben segíti és támogatja.
Madame Mallory
Aoi

Legjobb férfi mellékszereplő:
A Doktor kegyetlen szereplő az időutazós történetben, és habár eleinte alig tűnik fel a könyvben, később rájövünk, hogy valójában milyen sokat szerepelt, és milyen összetett karakter. Volt egy másik jelöltem is erre a címre az Oculus c. könyvből, de ő nem igazán férfi szereplő, úgyhogy végül fel se tüntettem itt.
Doktor

Legnagyobb meglepetés:
Nem panaszkodhatom, ebben az évben több jó könyvre is rátaláltam, de a legnagyobb meglepetés számomra mind közül talán a Vámpírok múzsája volt. Nem gondoltam, hogy egy vámpíros történet lehet ennyire szórakoztató és humoros. Ráadásul mindez Budapesten!
Kösz, hogy...
Maresi
Vámpírok múzsája
Markus Zusak
The ​Girl with
Seven Names

Legcsavarosabb történet:
Az időutazós történetek mindig lehetőséget adnak rá, hogy csavarjanak néhányat a sztorin. Ez a sötét hangulatú sci-fi főleg a karakterekkel variált és leginkább azt a kérdést járta körbe, hogy ha némileg máshogy alakul a sorsunk, akkor a személyiségünk hogyan változik ennek hatására.
All Our Yesterdays
Oculus

Legeredetibb ötlet:
Nagyon tetszett, hogy a The Rest of Us Just Live Here című regényben olyan főszereplőket kaptunk, akik nem álltak kapcsolatban a fő eseményekkel, tehát a cselekménynek csupán mellékszereplői voltak. Ezúttal tehát nem a legfontosabb karakterek vannak kidolgozva, hanem a mellékszereplők, és ők állnak a könyv középpontjában. Az izgalmas eseményeket csupán mellékszálként ismerjük meg. Nagyon érdekes elgondolás, és tetszett, hogy ezúttal nem a legvagányabb szereplők, hanem a „kisemberek” szemszögéből ismeri meg az olvasó a történetet.
Oculus
The Rest of Us Just Live Here
Dorian Gray arcképe

Legszebb borító:
Minden részletében tetszik az Oculus borítója. Először is ott van a gyönyörű színe, aztán a lány a különleges szemével és az akörüli mintázattal, ami valamiféle magas fejlettségi szintű techológiát sejtet. A hátsó borítón lévő másik lány is rejtélyes, kissé talán kísérteties is. Aztán ott van a háttérben a város és a rakéták, aminek hatására rögtön tudni akartam, hogy miféle rakéták ezek, és miért bombázzák a várost? És milyen épületek ezek? Aztán ott van még a betűtípus is, meg ahogy megcsillan rajta a fény..... Egy szó mint száz, nálam ez a borító díjnyertes.
All Our Yesterdays
Oculus
Kezdd ​velem újra
az életed!
Maresi

Legvidámabb történet:
Nem akadtak a kezembe kifejezetten vidám történetek az év során, leszámítva a Vámpírok múzsáját, aminek kiváló humora van és sokat nevettem a szereplők civódásain, szóhasználatain.
Vámpírok múzsája

Legnyomasztóbb történet:
A három kategóriajelöltem közül A szolgálólány meséje tetszett legkevésbé, és ez volt a legnyomasztóbb is (nem mintha összefüggés lenne a két tény között, de igaz). Atwood regényét nem esett jól olvasni, egyrészt elég szörnyű volt a bemutatott világ, másrészt a főszereplő személyisége sem tetszett.
All Our Yesterdays
A szolgálólány meséje
Madame Mallory és
kis indiai konyhafőnöke

Legnépszerűbb könyvértékelésem:
El nem tudom képzelni, hogy miért, de a 2017-ben írt blogbejegyzéseim közül a The Things You Can See Only When You Slow Down című könyvről szóló volt az, amit a legtöbbször meglátogattak (75 megtekintés). Nagyon érdekes könyv volt egyébként, tele elgondolkodtató idézettel, és néhány képpel, amik igazán megnyugtatóak voltak. Megjegyezném még, hogy a Kösz, hogy... című könyvről szóló értékelésem látogatottsága nem sokkal maradt el emögött (72 megtekintés).
The ​Things You Can See
Only When You Slow Down
Kösz, hogy...

Legrosszabb író:
Következnek a citrom díjasok. A Szívritmuszavarban sem az elbeszélési stílus nem tetszett, sem a történet, ami nem haladt sehová, de a legnagyobb ellenérzésem a főszereplő személyével akadt, akivel sehogyan sem tudtam azonosulni, annyira ellentétes a személyisége az enyémhez képest. Fájdalmas volt számomra olvasni, ahogy a főszereplő mennyire szenvedett a saját maga által generált problémákon.
Barbara Taylor
Bradford
Zakály Viktória
Jenny Colgan

Legrosszabb női főszereplő:
Azt hiszem, az előző leírásomból tisztán látszik, hogy melyik szereplőt vetettem meg leginkább és miért. Kár is ennél tovább ecsetelni.
Louisa
Hanna
Issy

Legrosszabb férfi főszereplő:
Quentin depressziós, amiért sosem találja a boldogságát. Balga módon azt képzeli, hogy ha kitűz maga elé egy távoli, nehezen elérhető célt, amit végül sikerül elérnie, akkor onnantól kezdve élete végéig boldog lesz. Mikor először eléri a célját, nem érti, miért nem lett boldog, kitűz hát egy újabbat. És ezt néhányszor eljátsza, de semmivel sem kerül közelebb ahhoz a felismeréshez, hogy a boldogsághoz nem ilyen út vezet.
Quentin

Legmegtévesztőbb borító:
Ugyan szép ez a borító, de nem sok köze van a történethez, ráadásul a cím is megtévesztő. Az addig igaz, hogy a főszereplő indiai, de nem gyerek (csupán a történet legelején). Madame Mallory-t is kár volt belekeverni a címbe, mert bár fontos személy Hasszán életében, mégiscsak egy mellékszereplő a történetben. A gomba vagdosás nem rossz, hiszen szakácsokról van szó, de a virágok, hogy mit keresnek a borítón, megint egy jó kérdés...
Madame Mallory és
kis indiai konyhafőnöke

Legcsúnyább borító:
A Harry Potter könyveket nem szó szerint olvasom, hanem hangoskönyvként hallgatom, mégis olvasásként tartom számon őket. Sajnos ez a borítókép valahogy nagyon félrecsúszott, a gyerekek feje szerintem borzasztó rosszra sikerült.
Harry ​Potter and the
Prisoner of Azkaban
Issy

Hasonló bejegyzések:
     Legek 2016
     Legek 2015
     Legek

Kövess Bloglovin-on