2017. június 16., péntek

Oculus

https://moly.hu/konyvek/a-m-aranth-oculusNagyszerű alapötletű, izgalmas és összetett magyar sci-fi.

A történetből: Truth 17 éves korában megszűnt embernek lenni, mert szülei eladták oculusnak, hogy ezentúl Verity szeme legyen. Az Avalon bolygón ugyanis előbb-utóbb mindenki megvakul, és a tehetős idősek a fejlett technológia segítségével képesek a fiatal oculusok szemével látni. Verity pedig nem akárki: a Kilencek közé tartozik, akik azon dolgoznak, hogy elpusztítsák, vagy legalább ártalmatlanítsák az amőbát, ami mindannyiuk látását elveszi. Verity keményen bánik oculusával, hiszen most már az ő tulajdona, és célja eléréséhez fegyelmezett, szolgakész oculusra van szüksége. Mindeközben pedig egy űrhajón rejtélyes katonák ébredeznek hosszú álmukból, és rátalálnak az Avalonra.

Értékelésem: Két félelmem volt a regény elejét olvasva. Az egyik már rögtön az első fejezetnél megfogalmazódott bennem, mikor kiderült, hogy a főszereplő 17 éves. Megijedtem, hogy ez egy tini-scifi lesz, azaz ifjúsági regény igazi sci-fi helyett. A másik félelmem akkor kezdett körvonalazódni, mikor már egy ideje főleg Truth megpróbáltatásairól, megaláztatásairól és kínzásairól volt szó. Ekkor attól tartottam, hogy ez majd végigkíséri az egész regényt. Azt hiszem, sok embert szórakoztatnak ezek hiszen biztos nem véletlen, hogy ilyen népszerű a Trónok harca , ám engem inkább taszít az ilyesmi. Szerencsére semelyik félelmem nem igazolódott be, hanem egy nagyon érdekes világról olvashattam.

Az alapötlet nagyszerű, rögtön felkelti az ember érdeklődését, és kíváncsian vártam, hogy mi lesz az avaloniak sorsa, sikerül-e végül megtartaniuk a látásukat. Az űrhajó legénysége kezdetben egy rejtélyes szál csupán, és nagyon tetszett, hogy nem tudtam eldönteni, hogy a narrátor mikor mond igazat, mikor hazudik, és valójában mik is a szándékai. SPOILER: Abban még most sem vagyok biztos, hogy a Föld tényleg elpusztult-e, viszont a narrátor mibenlétére nagyon hamar rájöttem az elejtett utalásokból, és ezért büszke is voltam magamra. :)

Forrás: asuka111 (DeviantArt)
A főszereplővel és legjobb barátnőjével nem vergődtem rögtön zöld ágra. Folyton a Csúfok trilógia főszereplője és annak barátnője jutottak eszembe róluk, mert túlságosan emlékeztettek az ő kapcsolatukra. Úgy éreztem, hogy a főszereplő itt is csak sodródik az eseményekkel, nincs lehetősége szabad akaratából dönteni semmilyen helyzetben, ezért nem is ismerjük meg, hogy valójában hogyan döntene. Az igazi egyéniség és erős karakter pedig a legjobb barátnő, aki csupán mellékszereplőként funkcionál. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ez egy harmadik félelmem volt a regény kapcsán, hogy ugyanezt fogom kapni itt is pepitában, és a kapcsolatuk, sorsuk is hasonlóan fog alakulni. Ebben részben igazam is lett, de szerencsére nem teljesen. Mindenesetre érdekesek és kidolgozottak voltak a karakterek, nemcsak ők ketten, hanem a regény többi szereplője is. Számomra talán az űrhajó narrátora volt a legérdekesebb.

Nagyon tetszett a történetvezetés, és hogy végig érezni lehetett: haladunk valahová. Élvezettel folytattam esténként az olvasást, és kíváncsian vártam, merre halad tovább a történet. A végkifejletnél viszont túl sok információ zúdult egyszerre a nyakamba, ezt kicsit fárasztó volt olvasni; szerintem jobb lett volna, ha ezek egy részére már korábban rájönnek a szereplők, és ezáltal az olvasó is. Viszont nagyon logikusan volt felépítve a történet, nem voltak önellentmondások, és magyarázatot is kaptunk (majdnem) mindenre. Ezeknek nagyon örültem. A lezárásnál maradt bennem néhány kérdőjel, még a sok magyarázat ellenére sem voltak számomra teljesen tiszták a következmények, pedig többször vissza is olvastam.

Összességében nekem nagyon bejött a regény, izgalmas volt és tele volt jó ötletekkel.

Értékelésem: 4,5 / 5

Hasonló könyvek:
Csúfok
A Dűne
Napnak fénye

Kövess Bloglovin-on

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése